Valamikor a héten megkérdezte tőlem az egyik jó barátom, hogy tulajdonképpen minek is írok én ide, miért írom a blogot.
Komolyan elgondolkoztam ezen, hiszen valljuk be egy igazi blog arról szól , hogy a napjaink eseményeit rögzítjük, memoárt alkotunk vagy éppen a legfontosabb, legnagyobb dolgokat az életünkben leírjuk, és közzé tesszük, mert nem bírjuk magunkban tartani.
Mi Somával nem éppen ezt csináljuk :):) .... -amit én nem nagyon bánok mondjuk - de elég nehéz lenne műfajilag behatárolni azt, amit mi itt összepötyögünk. ( bár igaz nem kell mindenben az értelmet keresni...)
Szóval komolyan elgondolkodtam, hogy miért írok és borzasztó érdekes, hogy mennyi minden megfordult a fejemben... Először arra gondoltam, hogy csak úgy hülyeségből, mindenféle indok nélkül, csak a l' art pour l'art kedvéért, nem kell nekem indok ahhoz, hogy írjak, írok mert jólesik azt viszont látásra.
De aztán tovább gondolkoztam és arra jutottam, hogy tulajdonképpen milyen jó kis gyakorlás ez magyar dogához -érettségihez :) - ha más nem már csak azért is mert a szókincsem is fejlődik kicsit, hiszen nem lehet mindig "és"-t használni a helyes kohézió megteremtéséhez... ÉS azt hiszem, hogy erre Sóni is meg én is igyekszünk odafigyelni.
Aztán eszembe jutott az is, hogy az unalom elűzése végett írok. Netán azért, mert lusta vagyok és nem nagyon szeretek tanulni, ezért kell valami olyan pótcselekvés aminél azért úgy érzem ,hogy valami hasznosat is csinálok.
Mindegyik igaz volt egy kicsit, de éreztem, hogy nem ez a tökéletes válasz. A választ akkor találtam meg, amikor nézegettem tegnap éjjel a képeimet és rájöttem, hogy volt olyan buli ami már 4-5-6 éve volt... Persze vicces, hiszen 4-5 de akár még 6 év sem akkora idő, de nekem az.....
Rengeteget változunk ennyi idő alatt, és eszembe jutottak a régi emlékek, a régi bulik, ahol még össze-vissza ittunk, nem voltunk igényesek egy buli miatt, csak legyen valami hely ahová lemehetünk és teljesen idiótán néztünk ki. És valahol hiányzik ez az érzés :D:D:D, nem tudom miért de hiányzik :D És tudom, hogy már csak azért is vicces, mert tulajdonképpen még most is fiatal vagyok és még most is bulizunk, de akkor valahogyan más volt az egész..... nem tudom elmagyarázni...
Egy biztos, hogy rájöttem azért írom a blogot, mer amíg itt hülyéskedünk, addig is úgy érzem, hogy nem nőttem még fel annyira, hogy nem kell foglalkoznom fontos kérdésekkel az életben és ha csak erre a fél órácskára is amíg 1-1 ilyen kis történetet megírok, kiléphetek a világból ami tele van felelősséggel és visszaléphetek abba, ahol mindenféle őrültség megeshet.
Furcsa mert -szerintem- mint mindenki én is már várom, hogy elkerüljek itthonról és hogy felnőljek, hogy én hozzak egyedül döntéseket stb.... DE és mint Somától tudjuk mindig van egy DE része: Ha visszagondolok, hogy mik történtek itt az elmúlt évek alatt, azért bizony elszorul a szivem, hogy milyen jó is volt egy csomó minden....egy olyan csomó minden, amit már nem lehet többször átélni.
Bocs ha egy kicsit gondolkodósra, nyálasra és buzisra sikerült ez az írás. De most valami ilyet éreztem.
