A hétköznapok paRADIcSoma

Beszarás! Tévéország méltán hírös Máunikája szereti kutyában. Hát mondjuk 9 évnyi kőkemény szopás után én meg is értem. Tapsoljuk meg Mónit, aki szereti kutyában éééééééés tessék! 

 Egyébként 03:01-től megy a móka.

Az a helyzet, hogy retekmódon nem kommenteltek és ez nagyon rosszul végződhet. Nemrégiben emiatt egy zsiráf vesztette életét. Ma talán egy fóka lesz? Egy majom? Netán a szavanna kibebaszott királya? Nem lehet tudni, de ha nem kommentelsz, akkor a blog sajnos leáll, a familyguy-t nem csinálják tovább a lamantínok, minden csapból lóhúgy fog folyni. Nem lesz az jó. Dehát puding próbálja a kevés.

Addig is kaptok egy klippet, hogy jó legyen a testeteknek.

Ne tapizz gyerekeket!

Azon gondolkoztam, vajon a szerelmet meg lehet-e venni. A közmondás szerint persze nem, ugyanakkor előfordulhatnak speciális esetek.

Teszem azt, ha szeretünk valakit, akkor veszünk neki dolgokat, lehet az két peták, vagy több millió zimbabwei dollár értékű, de a lényeg az, hogy megvesszük. Ha ügyesen vásárolunk, ez a partnernek nagyon teszik, boldog lesz tőle, széttárja pumáját karjait és a pici szívébe fogad minket. De lehet, hogy az a szív csak egy vérszívó... természetesen Amerika megint választ ad eme égető kérdésre.

Ki az az elvetemült beteg állat, aki ilyen rajzfilmet készít? Hát én besírok. Ez kegyetlen. Undorító, groteszk, idióta és még sorolhatnám a negatív jelzők sokaságát (emellett természetesen tetszik:D). Csodálkoznak Magyarisztán lakói, hogy a gyerekek lövöldöznek, meg drogoznak?

Baz'meg milyen jó, hogy én a Dallaszon, meg a Szomszédokon nőttem fel.

Hamarosan vége lesz az érettségiknek, már csak a középszintű szóbelik vannak hátra, de mivel én töriből meg németből emelten voltam, matekból ugye meg nincsen szóbeli középszinten, és az előrehozott már kész régen, ezért nekem csak a magyar van vissza...

Ennek azért kicsit örülök...

Hihetetlen kutatásra leltem Internetországban.

"12 év alatt 52 alkalommal vetítették a kereskedelmi tévék a Kincs, ami nincs című Bud Spencer-filmet, és alighanem lemegy még ennyiszer az új évtizedben is." /origo/

Ácsi. Kicsit értelmezzük ezt a mondatot. 12 év alatt közel négy csatorna, ötvenkétszer nyomta le ezt a hányást a nézők torkán. Egy kis fejszámolás: egy évben kábé 4 és félszer ment le ez a retek a négy csatornán. Ez szörnyű. A kispolgár meg észre sem veszi, hogy havi hatezerér' úgy bsszák át a palánkon a csatornaguruk, mint annak a rendje. Félreértés ne essék, semmi bajom nincs a filmmel azon kívül, hogy szar, szerintem én is láttam vagy 8 -szor, de ez mekkora retek már?!

És a mondat másik felében aranyosan hozzáteszik, hogy még félszázszor láthatjuk, ahogy ez a kövér ember egy pofonnal gyakorlatilag atomjaira szed szét egy önkéntes terminátort, akinek mellesleg több fegyvere van, mint az egyesült államoknak.

Kegyetlen világot élünk, de legalább Piedone (vagy a rőtlelkű halál tudja, hogy hívják) bebizonyítja, hogy egy kövér, izzadós, szakállas csikánó is lehet sztár Tévéországban.

Mellesleg nem pedofíling egy kicsit, hogy a gyerekek tobzódnak a szőrös bácsi lekvárjára? (és persze a beszélő papagáj kihagyhatatlan kalózközhely)

forrás: origo

Így is van. Gyors egyetértésemet fejezem ki Sóni összes gondolatával. Csak egy kis villám monológot firkantok azt húzok vissza tanulni.... (remélem akinek ezt értékelnie kell, az értékeli is..... HALLOD APA???!!!) nah. Mint azt már említettem volt én is támogatom azt, hogy ne legyetek tirpákok, de egy idő után abba kell hagyni. Abba bizony, de nagyon.... El kell sajátítani az alapvető műveltséget meg esetleg azt amihez kedved van, de semmi többet. Aki nagyon sokat tanul azzal szörnyű dolgok történhetnek

Fogadjunk, hogy nem tudtad, hogyha sokat tanulsz, akkor:

1, Büdös leszel, igen-igen büdös

2, Az ételek elvesztik az ízüket (mondjuk a spárga nem...)

3, Drasztikusan megduzzad a füled

4, Szexuális vágyat fogsz érezni az ablaktörlők iránt

5, Sohasem lehetsz már nindzsa

6, Elfelejtessz görögül

7, Nem kaphatsz vízumot az Endor bolygóra

8, A gyalogkaloppon fogsz nevetni

És igen ez csak egy 8-as lista...... nah és akkor mivan?? hogy neked semmi se jó!!!

Határozottan állítom, hogy ne legyél buta. Ez több szempontból is jó neked lássuk:

1. Nem kerülsz hülye helyzetbe (teszemazt, ha eljátszod, hogy olyan kurvaokosvagy, és azt mondod hogy "Szerintem ez nem ehhez az országhoz való." és visszakérdeznek, hogy akkor mégis milyen országhoz való, akkor ne válaszold azt, hogy London. Mert az egy város.) Íme a példa:

2.Esetleg nem fognak szívlapáttal nekedrohanni, hogy mint egy jó, de olcsó aneszteziológus elaltassanak és nem kerülsz még hülyébb helyzetbe.

Ha ezt az egyetlen egy tanácsot betartod, ami lényegében az, hogy "nelegyélbuta", akkor nem fog megkúrni egy delfin.

Hé haver... nem én írom a szabályokat. És, hogy tudd... ezek a dögök mindenhol ott vannak.

Nem voltam előre látó csecsemő, ezért nem hagyom hogy leállítsanak.

Érti aki érti, aki nem az meg hallgasson zenétmore!

Régen írtam, akkor még jobban is láttam, mostmár kevésbé, de sebaj.

Teljsesen igaza van Radinak abban, hogy töktotál idiótán néztünk ki régen, és a legnagyobb öröm az volt, ha nem emlékeztem a tegnapra. Mondjuk tök király volt:D Azóta megértünk, felelősségteljes fiatalemberek lettünk, rengeteget értünk, annyira nagyon, hogy már jópálinkát is lehet belőlünk főzni! Olyannyira, hogy ha nem figyelek oda magamra reggel, akkor már öltönyt veszek és futok a tőzsdére (nem, nem az italtőzsdébe, ha oda mennék még a rag is más lenne, figyelj oda!) és veszek rengeteg Chappi kiskutya részvényt, természetesen a fiktív cégem nevére, így átmosom a drogkereskedelemből befolyt lóvét. Gráááááááá. Erről jut eszembe..

...egy hete halt meg Paul Grey a Slipknot bitchslappelős bőgőse. Hát a csudába. Azt meg nem is említem meg, hogy Ronnie James Dio meg lassan két vagy három hete költözött le a pokol bugyraiba. Mérhetetlenül elkeserítő, hogy Sorra halnak meg a jó művészemberek, legyen színész, zenész, festő vagy bármi. Természetesen régen is elmentek a nagyok, csak azzal a kivétellel, hogy volt utánpótlás. Kéremszépen, nekem egy Pataki Attila, SP, Márk, Lola, JayZ (???) nem utánpótlás. Hajjajaj. "Egy embert keresek" (S. GY.) szindrómában szenved a korszakunk.

Mésrészről, ott vannak azok akikre igazán büszkék lehetünk. Szívszerelmeimről most nem áradozom (Quimby) tehetségesek, tisztességesek, Liviusék isznak rendesen, Tibi már kevésbé, viszont szeret csúnyán beszélni. Tökéletesek. Kispálék visszavonulót fújtak, megértem őket, tisztességesen, sokpénzt-lehúzva (okosan!) nagyszínpadon búcsúznak. John Mayer ha nem nézzük a homi számait, aranymetálvillát kap, isteni a tag. Joe Bonamassa nagyon hasít, jól is teszi. Zakatol az indie kultúra is, a theWombats, Arctic Monkeys, Yeah Yeah Yeahs, nagyon odateszik magukat. Jamiroquai jön soundra: aki úgy érzi, hogy szeretne segíteni a rászorulókon, aki elég bátorságot érez ahhoz, hogy másról is gondoskodjon, az vehet nekem belépőt erre a koncertre.

Egy szó, mint ház, rengeteg dolog vár még ránk, de köztük lesz az athéni szél és a spártai eső.

Valamikor a héten megkérdezte tőlem az egyik jó barátom, hogy tulajdonképpen minek is írok én ide, miért írom a blogot.

Komolyan elgondolkoztam ezen, hiszen valljuk be egy igazi blog arról szól , hogy a napjaink eseményeit rögzítjük, memoárt alkotunk vagy éppen a legfontosabb, legnagyobb dolgokat az életünkben leírjuk, és közzé tesszük, mert nem bírjuk magunkban tartani.

Mi Somával nem éppen ezt csináljuk :):) .... -amit én nem nagyon bánok mondjuk - de elég nehéz lenne műfajilag behatárolni azt, amit mi itt összepötyögünk. ( bár igaz nem kell mindenben az értelmet keresni...)

Szóval komolyan elgondolkodtam, hogy miért írok és borzasztó érdekes, hogy mennyi minden megfordult a fejemben... Először arra gondoltam, hogy csak úgy hülyeségből, mindenféle indok nélkül, csak a l' art pour l'art kedvéért, nem kell nekem indok ahhoz, hogy írjak, írok mert jólesik azt viszont látásra.

De aztán tovább gondolkoztam és arra jutottam, hogy tulajdonképpen milyen jó kis gyakorlás ez magyar dogához -érettségihez :) - ha más nem már csak azért is mert a szókincsem is fejlődik kicsit, hiszen nem lehet mindig "és"-t használni a helyes kohézió megteremtéséhez... ÉS azt hiszem, hogy erre Sóni is meg én is igyekszünk odafigyelni.

Aztán eszembe jutott az is, hogy az unalom elűzése végett írok. Netán azért, mert lusta vagyok és nem nagyon szeretek tanulni, ezért kell valami olyan pótcselekvés aminél azért úgy érzem ,hogy valami hasznosat is csinálok.

Mindegyik igaz volt egy kicsit, de éreztem, hogy nem ez a tökéletes válasz. A választ akkor találtam meg, amikor nézegettem tegnap éjjel a képeimet és rájöttem, hogy volt olyan buli ami már 4-5-6 éve volt... Persze vicces, hiszen 4-5 de akár még 6 év sem akkora idő, de nekem az.....

Rengeteget változunk ennyi idő alatt, és eszembe jutottak a régi emlékek, a régi bulik, ahol még össze-vissza ittunk, nem voltunk igényesek egy buli miatt, csak legyen valami hely ahová lemehetünk és teljesen idiótán néztünk ki. És valahol hiányzik ez az érzés :D:D:D, nem tudom miért de hiányzik :D És tudom, hogy már csak azért is vicces, mert tulajdonképpen még most is fiatal vagyok és még most is bulizunk, de akkor valahogyan más volt az egész..... nem tudom elmagyarázni...

Egy biztos, hogy rájöttem azért írom a blogot, mer amíg itt hülyéskedünk, addig is úgy érzem, hogy nem nőttem még fel annyira, hogy nem kell foglalkoznom fontos kérdésekkel az életben és ha csak erre a fél órácskára is amíg 1-1 ilyen kis történetet megírok, kiléphetek a világból ami tele van felelősséggel és visszaléphetek abba, ahol mindenféle őrültség megeshet.

Furcsa mert -szerintem- mint mindenki én is már várom, hogy elkerüljek itthonról és hogy felnőljek, hogy én hozzak egyedül döntéseket stb.... DE és mint Somától tudjuk mindig van egy DE része: Ha visszagondolok, hogy mik történtek itt az elmúlt évek alatt, azért bizony elszorul a szivem, hogy milyen jó is volt egy csomó minden....egy olyan csomó minden, amit már nem lehet többször átélni.

Bocs ha egy kicsit gondolkodósra, nyálasra és buzisra sikerült ez az írás. De most valami ilyet éreztem.

Most, hogy Soma eldöntötte, hogy hableány lesz -legalábbis ki tudja miért, de nem ír.. ugye Sóni?!!! - nekem maradt a munka java része. (Nem basztatom ám, biztos megvan rá az oka, legalább így könnyebben érzem, hogy az én írásaimat többen olvassák, hiszen ő nem ír :D ) {hanem skót!} <ez lehet kicsit szar lett, de kipróbálok sok ilyen kis zárójeles bizbaszt közbe> §snitt§

Nah nem baj, könnyen megy az írás, mert éppen most olvastam el másfeledszerre Eric Clapton önéletrajzi könyvét, ami nagy hatással van rám. Őszintén beszél az életéről és elég sok következtetést sikerült levonnom az írásából:

1, mivel mi is blues zenét játszunk -itt jegyezném, hogy ez a legtisztább, legősibb zene és minden mai elektromos zenének / zajnak ez az alapja - rájöttem még sokkal többet kéne gyakorolni a mostaninál is, így semmi időm sem marad a tanulásra. Pech!

2, eddig mégcsak nem is sejtettem, hogy ennyi féle drog létezik

3, az ivásról és csajozásról alkotott képem alapjaiban ingott meg

Így egyenlőre ennyit. Persze ennél sokkal több van a háttérben, hogy teszem azt: hogyan kűzdötte fel magát szó szerint a semmiből, az elvonók gyötrelmei, összeveszések, barátok, szerelmek, híres zenészek, rengeteg érdekes sztori, melyekben többnyire ma ismert sztárok vannak etc.

Szó mi szó nagy E.C. buzi vagyok, de ezt mindenki tudja. E.C.= Eric Clapton, de ezt mindenki tudja. A mamámnak meg finom a baracklekvárja, de nyílván ezt is mindenki tudja.

Most joggal kérdezhetitek, hogy "de mi köze ennek az érettségihez?", miköze ennek bármihez??

Hát erre csak annyit mondanék nem tudom, leszarom, nem érdekel. Lehet, hogy legközelebb azt a címet adom majd, hogy érettségi 5, és annak se lesz semmi köze az érettségihez, de tudod mit? Az sem fog érdekelni! Te szemét te!!!

Van egy bubi párom. De nem érdekel. A biztos nyereség tudatában hagytam ott a többieket. Inkább írok. Írok, töretlenül írok, nem érdekel sem a cenzúra sem pedig az egyéb fontosabb teendők. Még a rossz idő sem tud eltántorítani...

Amint látjátok a figyelmemet továbbra is az érettségi köti le. Szomorúan közlöm, hogy az előző cikkben említett 10 pont egyikét sem sikerült betartanom :D, kivéve talán a közös lónak túros a hátát. Ezt betartottam és továbbra is betartom igérem! (Mivan???)

Mind1. Foglalkozzunk inkább azzal a ténnyel, hogy bár mindenki tisztában van azzal, hogy az érettségi most "nagy szezonját" éli - márha szabad így fogalmaznom - de valljuk be őszintén nem sokat tudunk erről az egészről. Körüllengi valami misztikus, valami átláthatatlan köd. Mindenki csak beszél róla, de senki sem érti igazán. Kicsit olyan ez, mint a logaritmus.

Látván a többmillió ember zavarát, akik bár jóízűen elbeszélgetnek az érettségiről, mégsem látnak igazán a dolgok mélyére, íme a segítség. Bár az egész érettségi magyarázatát nem fedi le a következő képanyag, mégis az elindulásban, a kezdeti képzavarok tisztázásában sokat segít.

Mégis miért írom ezt? Mert rengeteg helyről hallottam már, - a szégyenkezés miatt, nevük eltitkolását kérő emberektől, - hogy sokan még azt sem tudják, mi a külömbség egy érettségiző gyerek és egy tuningolt babetta között.

Nekik szeretnék most segítséget nyújtani.

ez egy érettségiző gyerek

ez pedig egy tuningolt babetta

Ámen!

Nos lement pár érettségi,  így vagy úgy, de mindenki túl van rajta, persze nyílván csak az, aki most érettségizik, mert teszem azt ha monggyuk valaki csak jövőre lesz 7,5 éves annak egészen más köti le most a figyelmét, például, hogy kell neki egy tininindzsateknős figura, lehetőleg rafaello, mert olyan már mindenkinek van, persze én nem kaptam, pedig azt ígérték ha hibátlanul elmondom a kiskacsa füdiket farsangon megkapom, DE NEM........

Azt hiszem egy pöppet elkanyarodtam....

A lényeg, hogy a jövő orvosainak még a legfontosabb érettségik visszavannak és ezer helyről halljuk, hogy mi sem pihenhetünk, mert hamarosan jönnek a szóbelik- ez az 1 hónap gyorsan eltelik majd- stb...

Mit lehet ilyenkor tenni, amikor már elkezdődött a nyár és 5 év gimnáziumi feszültség próbál igazán kirobbanni belőled, hogy szénné bulizd magad, de még visszavannak a szóbelik....

Ilyenkor jön az: Ob 'É 'Kead  -(okosan bulizz és kerüld el a detoxot)

Az Ob 'É ' Kead-et igazán könnyű elsajátítani, de nehéz hosszútávon betartani. Ehhez szeretnék én most útmutatást adni:

1, 1 héten max 1 buli, és az mind1, hogy bemegyek a haverokkal egy sörre vagy, hogy egy igazi mocskos R'N'Roll házibuliról van szó

2, Csipkebokor vessző

3, 1 héten max csak két napot told a tanulást...

4, A közös tanulás a haverokkal..... azt hiszed mindig utána, hogy hülyeség volt, mert megint elbasztál egy délutánt, de aztán rájössz, hogy szinte minden megragadt amin röhögtetek

5, A közös tanulás a barátnőddel........ nah ez tényleg baromság

6, A közös tanulás anyáddal........... haver...... (most felhúzom a szemöldökömet és valami ilyet mondok, hogy: cszh)

7, A közös tanulás a lakatossal......... hát kinek mi kell.....

8, A közös ülés az jó

9, A közös teherviselés az nem jó

10, A közös lónak meg túrós a háta

Hát szívleljétek meg

Üdv

Holnap érettségi és nagyon kavarog bennem minden

Kb így néz ki: menni fog? hányra kell menni és ha kifogy a toll jó tuti van másik kaja kell és ha nem tudok enni de mit vigyek és ha nem megy tuti most ír mindeki jobbat nem vesznek fel pedig annyi mindent megkaptam és 5 év eltelt baszki tavalyi szilveszter mekkora volt amikor behánytunk mér nem tanultam már ott előre igen akkor faszán meglenne minden mostanra úr isten töri emelt németül 50 százalék se lesz meg két 90 százalékos kéne áhh sima csekk és utána szabad a nyár bulihegyek hova legyek de most mit tanuljak már tuti van még amit el lehetne olvasni de nincsen jegyzetem igen ez szopás most nem tudok ellógni vagy igen hogy lehetne hátha valaki holnap egy sötét alak elkap reggel az utcán és odaadja a megoldásokat de nem ilyen nem lesz szopás kőkemény szopás...

Ilyenkor csak 1 dolog segíthet rajtad az pedig Jimmy Hendrix és a Red house...

Az előző héten egy nagyon fájdalmas tapasztalatot szereztem: a szekrény sarka hihetetlenül kemény! És ha belerúgsz, bizony irdatlanul fáj, vérzik és szúr és lila és zöld, és hideg és éget, és kiabálni kell annyira elviselhetetlen! Ahogyan arra nyílván már rá is jöttél, bizony belerúgtam a szekrény sarkába! Sajnos nem tudom szalonképesen kifejezni magam, úgyhogy inkább bele sem kezdek, annak az embernek a jellemzésébe, aki kitalálta a szekrény sarkát vagy a küszöböt ágy, szék, asztal lábát… De nem is az a baj, hogy vannak ezek a dolgok, hanem hogy ott vannak, ahol tutira belerúgsz. Azt hiszem, nincs is ember a Földön, aki ne tudná, miről beszélek! Jössz ki reggel a szobádból, ahol úgy aludtál, mint egy kisded vakarod a feneked, azt sem tudod hol vagy igazán csak a tökéletes és páratlan „kipihentséget” érzed, és el akarsz menni fogat mosni, pisilni, kakilni (ki, hogy szokta) és akkor betalálod a szekrény sarkát! Kislábujjal! A leggyámoltalanabb lábujjal az összes közül! Pont a kicsi! Bizony… fáj. Egyből felébredsz! Ha kellet is pisilni/kakilni addigra már rég elrendeződik a dolog, mire ülőhelyet találsz, és csak sikoltozhatsz, ahogy bírsz nem hatod meg sem, a szekrényt sem, a küszöböt sem az asztal lábát. Azután csak a csönd marad, a küszöb, az asztal lába és a szekrény sarka, némán lesnek tovább, áldozatra várva, mert előbb vagy utóbb, de újra betalálod. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen beteg, de mindig elgondolkodom ezeknek, a tárgyaknak a funkcióján ilyenkor.

Pl.:

A küszöb…

Minek?? Miért???? Kinek hiányozna, ha mától nem lenne? Ha az a dolga, hogy az ajtó és a padló közt ne legyen rés, akkor, miért nem hosszabb az ajtó? Vagy, miért nem magasabb a padló? He? Vagy, miért nincs az ajtó alján gumiköpeny vagy valami? Nem értem!!!

Az  asztal lába…
Hát ez még egy érdekes dolog biztos észrevetted, hogy vannak asztalok, amiknek a közepén van csak 1 láb, ami kiszélesedik… és kiválóan megtartja az egész rohadt asztalt! Ennek ellenére mégis a 4 sarokra tesznek 4 lábat, csakhogy 100% legyen, hogy valamelyik lábujjad ott marad .

Az ágy lába…
Ezt sem tudom hova tenni… miért nem lehet az ágy alja is puha, mint az a rész ahova fekszünk??? Akkor legalább nem fájna, ha neadj’isten, beletalálnánk rúgni :D

A szekrény sarka…
Ez csak a saját nyomorékságom:D Hiszen, ki az a barom, aki nem vesz észre egy nálánál 3-szor nagyobb fából és vasból készült tolóajtós csodát :P (nincs mentség)

Mi a mai kis anekdotámból a tanulság? Nekem a legszimpatikusabb talán az, „aki másnak vermet ás…” Nem! Nem is! Inkább az, „addig jár a korsó a kútra…” nem! …De.

Én is sok szeretettel köszöntelek itt, ahol mindenki karikacsapásra híres és elismert lesz ( így ha majd legközelebb jönnek a Rokonok, akkor a barátnőkérdésre tuti nem kell ügyelned..., vagy legalábbis fiúd biztosan lesz :D:D..... bocsi ez csúnya volt) amúgy jó az írás, jó a stílus, választékos a szöveg én szétröhögtem magam rajta egyszóval igazi bloggerré avanzsáltál.

Csókszi

Pátí vagyok… azt hiszem egy ilyen idióta név mellet nem is szükséges bemutatkozást írnom (azért csak írok néhány sort magamról… nem bírom ki , hogy ne! Hol is kezdjem? Szeretek jókat bulizni, valamiért ez általában eszméletlenséggel végződik. Tudod, minden társaságban van legalább egy ember, akin lehet röhögni, mert összetöri magát, vagy csak simán lejáratja magát egy fél város előtt, vagy nem veszi észre, amikor le akar nyomni egy korsó sört, hogy a mögötte álló 2 méter magas, 3 méter széles troll mellére önti korsója tartalmát. Én ez a fajta szerencsétlen alak lennék, ami fontos azt idővel úgyis megtudod. Valamiről írni kéne ide... ugye! …Nah de miről? …mi másról, mint ami zavar, ami bosszant, ami ellen kevés az ember?? Bizonyára rájöttél már, hogy itt nem a politika mélységeibe nyersz bepillantást és nem is az etnikumok  együttéléséről és súrlódásairól  van szó… Amit kifejteni próbálok, az sokkal magasztosabb sokkal fontosabb és szembeötlőbb; egy probléma  aminek megoldását nem halogathatjuk tovább! Bizony!

A rokonokról lesz szó! Olyan emberek csoportja ez, akik valamiért (az Isten tudja miért, közel akarnak állni hozzánk, kicsit bolondok, kicsit aranyosak, öregek, fiatalok, bohókásak, kedvesek, fura szagúak de mindenekelőtt kurvamód idegesítőek!!!!).

Itt a jó idő; kilehet ülni a gangra, a kertbe, a telekre: akárhová… lehet sütögetni, sörözgetni, grillezni, fűben hemperegni, széplányokkal szóval akármit! Tied a világ! …Legalábbis azt hinnéd, de a  valóság egy borotválatlan gazfickó személyében ott vár a sarkon és pofán is vág! Bizony a Rokonok …egyszer csak éppen a legváratlanabb időpontban, amikor minden szép és jó és idilli, betoppannak a ROKONOK!

Nem elég ,hogy a  kutya sem hívta őket, még felzabálnak mindent (mert hát ugye, illik megkínálni a vendéget). Meg is isznak mindent és mindennek a tetejében még csak nem is bírod őket!! De hát a család az, család. Nem választhatja meg az ember (Nah, ezért szeretem a barátaimat ...őket megválogathatom). Szóval jönnek a rokonok, elkúrják a jókedvet és még van pofájuk maradni is (nekem általában már a megjelenésük is betesz  de a többi…), de ha már jöttek, maradnak esznek, isznak, persze dumálni is kell velük. Úgy tűnik, azért jönnek, hogy megalázzanak… szóban!

Több kérdést is kifejlesztettek a skacok, hogy a földbe döngöljenek, én csak a „rokonok szent háromságának” hívom. 3 kérdés, ami gyakorlatilag elpusztítja a maradék önérzetemet is.

1.”……Na és hogy vagy? Minden rendben veled?” (ha éppen nem is járattam le vagy törtem össze magam a hétvégi mulatságban, akkor is,  van egyetlen egy ember a világon, aki jól van és minden rendben van vele? Van? Hát az, nagyon nagyon-nagyon elbújhatott, mert én még hírét sem hallottam)

2……”És a suli, hogy megy?”(NEM MEGY!SOHA NEM IS MENT!)

3…..”Van valami kis barátnőd?” (hát igen…ez, az a kérdés ami talán a legjobban betalál ...ugyanis  bizonyára bennem van a hiba, de ha egy lánnyal valami isteni csoda folytán össze is jövök, az nagyon hamar rájön, hogy nem én kellek neki, ettől persze újra elkezdek inni, szarul vagyok, még többet iszok, összetöröm, magam és a folyamat gerjeszti saját magát, mígnem összejövök egy lánnyal, aki elhagy…)

A kis monológom végére tartogattam egy akkora csavart, aminek a puszta gondolata is nagyon nagy örömmel tölt el! Jövő héten meglátogatjuk az unokatesómékat! Nem tudom, ki kezdte ezt a látogatós háborút de mi fejezzük be ;)

Ahogy a jobbik, a ballik, a középpik, meg a sok fajankó kampányarcokat újít, úgy mi is kőkeményen. Érkezik a blog harmadik szerkesztője...

Úgy érzem, nem kell bemutatnom, nem kell ódákat zengenem róla, pedig megtenném, mert szeretem. Ő az, aki egyszer mindent megmutatott a Playgirl-ben, az a bizonyos Mike Jongo [ejtsd Hondzsó], az akinek az üveg csak fél-kriptonitja, túlélte ő már az első, a második és a harmadik Világ Háborút, ott volt az öbölháborúban, hétvégente pedig árvákat ment Haitin. Ja, és ő állította meg a cunamit. Csak úgy mondom. Következzék Pátí.

apu puszil.

Először is köszönöm szépen Sóninak a kedves gesztust, bár egy kicsit úgy érzem, túl-misztifikálta az egészet.... de nem baj mert jól esett, az kimaradt mongggyuk a -még máig névtelen- bejegyző írásából, hogy én utána egy hétig a halálom voltam úgy megfáztam, de ez igazán csak részletkérdés....

A részletkérdésről juttot eszembe a cigaretta minnt olyan. Rögtön, már itt az elején leszögezném, hogy ez káros és rossz szenvedély, egyátalán nem menő és nagyon drága....

De hát aki meg már rászokott az mit csináljon?.... Én is ilyen vagyok sajna. Nah mondjuk nem halnék bele ha nem szívhatnék 3-4 napig, de már tuti megérezném a hiányát.... És hát mondjuk ki őszintén jól elsik elszívni reggel egyet, jól esik koncert után, kávé mellé és  ezer meg 1 helyen esik még jól...

Ezzel nincs is semmi baj, főleg, hogy a családom is tisztában van vele, nah igen ám csak, hogy ott van az iskola :), amit szeretünk és imádunk, a második otthonunk blaa blaaa

Nahmármost nem tudom kinél hogy megy, de nálunk a játék neve hajtóvadászat :D. Szó szerint már -már rambói magaslatokban van az álcázóképességük, úgy kommunikálnak több 10 méteres távolságból, minnt a Velociraptorok és szemük, akár csak Sauroné, mindenhová ellát. Természetesen az ügyeletes tanárokról van szó, akik már minket jól ismernek és tudják minden egyes rejtekhelyünket. Nyílván mikor rajtakapják az embert jön a kaján mosoly vagy a komoly megbotránkozó nézés esetenként csúnya megszidás. Ettől mi halálra ijedünk, lesütött szemmel bebotorkálunk a suliba, netán fölírják a nevünket egy darab papírra -ettől még jobban megijedünk- és holnap kezdődik minden előről. Vicces...

Mindig ugyanaz a duma, hogy mi tartozunk értetek felelősséggel, ha történik valami- hát mondjuk ezen tudok kb beszarni..........mi a p****a történne??? Ha kimegy az ember kb 5 méterre megy el a sulitól---zebrán----ugye hoppá..., szóval zebrán mész át az úttesten , ki van téve, hogy kb 30-al lehet menni+az iskolatábla, meg talán egy 20 éves gyerek talán már körül tud nézni az úton ha át akar menni..., de mind1 persze :D:D- szóval ha történik valami minket, tanárokat vonnak felelősségre etc. --- a folytatást gondolom mindenki ismeri...

Nekem ne mondja már senki, hogy 18-19-20 éves gyerekeket azért kell b****i egyfolytában, mert felelősség meg házirend meg stb... Baromság. Hatalomfitogtatás és erődemonstráció, az a tipikus "csakazértis, mert én vagyok a tanár" helyzet. Most inkább nem mondom, hogy én mit gondolok az ilyen emberekről, mert csak 1 hónapom van hátra az érettségiig, és már így is kihúztam van 300 sort, amit nem írtam le.

De nagyon remélem, hogy mindenki levonta a helyes konzekvenciát... ám ha mégse, én megmondom szívesen!

DOHÁNYOZZATOK, KURVA JÓ, KIBASZOTT MENŐ, TÖK FINOM, STRESSZOLDÓ.... AMIKOR CSAK LEHET GYÚJTSATOK RÁ, SZÖKJETEK KI A SULIBÓL ÉS LÁZADJATOK!!! ÉJJEN A CIGI!

Nem arról a tetves, együgyű sorozatról, sem a hiphop-zenekarról lészen szó ebben a posztban. Hanem az igazi hősökről.

Azokról, akik kiállnak elsősorban magukért. Nem hagyják, hogy megállítsa őket holmi rendszer, szabálykönyv, vagy egy csapat diumvisum-hülyegyerek. Nem engedi, hogy megsértsék, esetleg kihasználják.

Azokról Akik kiállnak másokért. Ha látják, hogy egy kisebb emberegységnek nincsenek érvényesített jogai, tiszteletreméltóan, némán, esetleg gondolatainak hangot adva, de tüntet ez ellen. Nem egyszerű. Vannak akik titokban, álarc vagy valami egészen misztikus szimbólum mögé bújva teszik ezt. Természetesen lehet említeni olyanokat is akik felvállalják arcukat, beletörődve a következményekbe, esetleg azért, mert tudják, hogy éppen a határon lavíroznak, de nem sértenek törvényt.

Azokról, akik dobják a fásult herevakarást, a kedvtelenséget, és helyette inkább királyok.

Forrás: www.lovassy.hu

De!

Legyen elég! Igen itt a vége! A mai volt az utolsó amit el bírtam viselni ... holnaptól más világ lesz, ezt garantálom. Hogy miről is beszélek kedves olvasó? Hát persze, hogy az iskolai folyosó történetéről, rendeltetéséről, etikettjéről és annak a nem megfelelő használatáról...

Tulajadonképpen ez is akárcsak a "Büfé világa" - ha még emlékeztek rá, ha nem, akkor olvassátok újra... :D - borzasztóan primitív és egyszerű. Ki a legidősebb valamint ki a legnagyobb... Ez már generációk óta így megy, s minnt valami íratlan szabályt sokáig mindenki betartotta, mindenféle kérdőrevonás nélkül... Sajnos ma már más a helyzet....

Mindenki nagynak érzi magát, beképzeltek és sokat hisznek magukról. Nem azért jártam a gimibe 5 évig, hogy aztán valami hülye 9-10 netán11 -es srác nem, hogy ne húzódjon félre mellettem hanem inkább fellök és még vissza is néz a háta mögött ilyen tekintettel, hogy: "mivaa köcsög??"

Nah nem. Ez már durva. Elöször is nem sok magasabb gyerek van nálam a suliban és gizda sem vagyok éppen, szóval már azt sem értem mit hisz??? Illetve dehogynem értem... nem csináltam semmit. Persze, hogy nem. Jön az érettségi, nem kell a balhé, egyébként sem divat már elagyalni a kisebbeket a suliban... még csak be sem szóltam neki.

De holnaptól minden megváltozik... A sulimban elég szűkek helyenként a folyosók, igazából kicsit olyan minnt egy börtön ( nevét ismét csak nem mondanám ki, minőség rombolás miatt... LOVASSY) és bizony ha valaki nem húzza meg magát 2 ember közül akkor azok örökre ott maradnak.

Hát holnaptól nem én leszek ez a valaki. Ha kell leordítom a fejét, ha kell levágom baltával, odébblököm, belérúgok, de én bizisten "kó kemény" leszek.

Ezúton üzzenném mindenkinek, hogy visszaáll a régi rendszer, lehet rettegni, jön a terror és minden egyes évfolyamtársamat is erre fogom bíztatni... mert,

Enyém a folyosó!!!

Az elmúlt időben nagyon sok mindenen törtem a fejem. Voltam már igazán fenn, dőltem nyugodtan hátra, és néha az égiek böngészése közben hánytam papír pohárba. (sic) A sok gondolkodás meghozta eredményét, azt a groteszk magzatot, ami bár realista, éppen ezért elviselhetetlen, mégis minden nap meg kell küzdeni véle. Rettentő sok minden van ebben a témában, ezért kezdem a legfájóbbal, azzal a már ősidők óta fellelhető, el nem pusztítható egységgel, amely fröcsköli magából a rosszindulatot, mint egy náthás pénisz.

Az ember.

Hajdanán élt egy srác, aki önnönmagából, sebészi úton képzett egy leányzót. Az ördög (tehát a részeg Isten) pedig dolgozott, ültetett nekik egy fát, ingyen és bérmentve, a két hülye meg evett belőle, és okosak lettek. Kidobták őket a lakótelepről, mert minden kis mókus és kukac tudta, hogy mindenből lehet enni, csak arról az egyetlen fáról nem. Saját hülyeségük árán lettek okosak. És családot alapítottak, és építkeztek, először kis viskót, aztán gyerekszobát, aztán háló és nappalit, konyhát, spájzot, ahol a világ első nagymamája elrakta a világ legelső barackbefőttjét. Megesett az első disznóvágás, hullottak kezek, lábak, értékek, májak. Meghalt az első ember, kellett a koporsó, kellett a sírhely, kellet még sok-sok minden jó és rossz. Aztán arra lettek figyelmesek, hogy megépült az első kisbót, amit később sok okos ember szövetkezeti bótnak titulált, ami eddig az övé volt, az már másé lett, de egy picit mindenkié. És terebéjesedtek és sokasodtak, megépült az első mekdónác (párpárpárpááá lávinit), ahol ugyanazt a pacalpörköltet ehette, kenyér helyett hamburgerpogácsával, jöttek a komoly betegségek, még több halál.

Persze az élet nem állt meg.

Jöttek a hippik, szívtak, ettek, zenéltek, sokasodtak, elhitték, hogy ennyire jó az élet. Aztán jöttek az adócsalók, jöttek a megélhetési bűnöző, jöttek a politikai bűnözők, robbantottak, agyi ereket, házakat, embereket. Hazudtak sokat, hol a templomban, hol otthon, hol a barátnőnek, hol egy feleségnek, hol a kisgyereknek, hol a főnöknek, hol? Elhitték, hogy lehet így élni. Aztán ledőltek az ikertornyok.

Persze az élet nem állt meg.

Az emberek elkezdték utálni a másikat, mert az egy köcsög, hogy miért állt oda a helyükre a mercivel, verekedtek homályos lebujokban, belekötöttek fűbe- fába az utcákon, kimentek tüntetni, kiabálták, hogy takarodj. Aztán Spanyolországban robbantottak.

Persze az élet nem állt meg.

ÉS butultak. Elég volt a Mónika, meg Joshi, ha már valami gondjuk volt, hívták a lelkisegélyt, időpontot kértek a Balázs showba, otthon maradtak és nézték a tévét, pedig az nem mutatott semmit a töksötét vonatokon kívül, aztán magukba fordultak, kötelet húztak a nyakukba, ellökték a széket...

Persze az élet nem állt meg. Nem is állhatott meg, mert el sem indult. Még mindig ott vár, valahol a Saturnusz gyűrűjén csücsül, rázza a fejét, és inkább hazamegy, lefekszik, bever egy pálinkát és nézi a Fásy mulatót.

Az igazán okos ember, aki nem evett a fáról, pedig csak annyit nyög a pamlagon szuszogva: "tarts ki..."

www.youtube.com/watch

Nos amit Sóni leírt itt nektek, az nem teljes mértékben fedi a valóságot. Mivelhogy őt a családjával fenyegették meg - ergo ha nem hallgat végük - engem meg csak azzal, hogy levágják a körmömet úgy, hogy előtte nem fürödhetek - ha nem tudnátok úgy egy kicsit mindig fáj - arra a következtetésre jutottam, talán én nem vállalok akkora kockázatot ha megosztok veletek 1-2 államtitkot, minnt olyan....

Miután Tajdzsikisztánba kerültünk hadifogságba Sónit beszervezték az arabok. Minnt hastáncosnő beépült az ellenséghez és lenyügöző gitártudásával mindenkit megbabonázva és elkábítva ellopta a titkos dolgot. Ő. Azt.

Ahogy az a képen is jól látható

Engem több napon át kínoztak de nem tudták kihúzni belőlem a blog jelszavát.... végül mégiscsak megtörtek, mert valami olyat mutattak amit épeszű ember nem bírhat ki

igen, ez a tőrzsfőnök tetkós kalazsnyikovos terrorista nekem is sok volt már.... nem bírtam tovább, azt hittem mindennek vége, ám ekkor Soma megszökvén az araboktól betört az épületbe és kimentett engem --- így a kölcsönös megmentések számának aránya végre módosult egy kicsit ( Radi: Soma= 337:1) :D:D

a többit már tuggyátok : "felvettük a nyújorkjenkis-turulos kabátunkat, aztán lezúztuk az arcokat"

egy kicsit kipihentük magunkat és újra kezdődik minden előről.... Soma jobban van már sokkal én pedig egy kicsit nekiálltam gyúrni, hogy újra formábba hozzam magam--- most valahol itt tartok...

Ú a purtulunkuskodó nyámnyila-tyümtyürüm mindenit nekijje!

Visszatértünk. Bocsássatok meg azért, hogy lassan nagyon régóta (pontosan kurvarégóta) nem postoltunk, de nem volt egyszerű az elmúlt egy-két hónap.

Röviden a történet:

Ismeretlen orosz aktivisták, megbuherálták a blog.hu szerverét. Ellopták a jelszavunkat, és postoltak mindenféle butaságot, ami nem kellett volna. Elmondásuk szerint Magyarországon/Internetországban annyira elszaporodtak a blogok, hogy nagyon. Így akarták újra megszállni mi kis hazánkat, elvenni a betevőt, a munkát (aztat el!) és hadd ne kelljen sorolnom. Természetesen mi Radival, felvettük a nyújorkjenkis-turulos kabátunkat, aztán lezúztuk az arcokat. Most is a korházból írok. Radi repeszt kapott a lábába, több szúrt és lőtt sebet szedett össze, nekem pedig koponyaalapi törésem, zúzódásaim, és 6 törött bordám van. De megvédtük mind a blog.hu-t, mind Magyarországot. Úgyhogy, jönnek az írások, a sírások és a sírásók.

üdv,

Radi, sóni.

*: ez nem igaz. most találtam ki.